Veszprémben születtem, gyermekkoromtól néptánccal foglalkoztam, és hegedülni is tanultam. A tánc vitt tovább amatőr együtteseken keresztül a Honvéd Táncszínházig, majd 2003-ban egy baráti felkérés elindította a vőfélyi utamat.
A néptánc, a műsorvezetés, a karaoke és a színpadi helyzetek mind ugyanarra tanítottak: figyelni kell az emberekre, és tudni kell, mikor kell megszólalni – vagy éppen teret hagyni egy pillanatnak.